Mennyből az angyal

Valószínűleg a világ legtermészetesebb és legevidensebb dolga karácsonyt ünnepelni. Kivéve nekem. Én bizonytalan vagyok és minden évben mindent újra kell értelmeznem. (Túl sokat gondolkodom.) Ajándékokat kitalálni és másokat meglepni teljesen a helyén van, csak az ünnep három napjának nem találtam a helyét. Idén odáig totojáztam, hogy végül fánk se lett, csak vadas és keksztekercs, és az éjféli misére se jutottunk el. Leginkább azért, (mert lusták vagyunk és) mert nem találtunk egy kis falusi templomot. (Mi a fenét keresek én ebben a városban a sok idegen ember között?) Idén hasogatóan hiányzik valami. Leginkább gyerekkacagás és gyerekszem csillogás. A szenteste így nem volt más, mint egy hétköznapi szombat este.

Viszont ma délután és este igazi karácsony volt. Csupa nagybetűvel, csillagszóróval, mennyből az angyallal, terülj-terülj asztalkával, sok beszélgetéssel és rengeteg nevetéssel. Rengeteg szuper ajándékot kaptam/kaptunk, de mégis az volt a legjobb, hogy egy asztal körül ültünk és együtt voltunk. Észre se vettük, hogy elrepült az idő.