Málnabor - Ganádpuszta

Megleptem magamat, mert igazán jóban vagyunk. Igaz, szederbort még mindig nem találtam, de panaszra nincs okom, mert éppen ganádpusztai málnabort kortyolgatok. Elmondhatatlanul intenzív az aromája és pont úgy érzem magam, mint maci a málnásban. Sok-sok illatos málna. Már látom is magam öregasszonyként - a férjem szerint Bogyó néninek szólítanak majd a környékbeli gyerekek - és hideg téli estéken saját készítésű málnaborunkat kortyoljuk az apró fenyőfa előtt. Alakul a hagyomány.

Vettem feketeribizlibort is. Nagyapám tiszteletére. Tegnap és tegnapelőtt is azt ittam. Csak egy pohárkával, mert kincsnek számít, jó tudni, hogy holnapra is marad még. Ahogy a bor ízvilága kinyílt a számban, megrohantak az emlékek, a nyári ribizliszüretek. Az udvaron felállított asztal, a nagy hordó - egy másik nagy hordóba pedig a körtét gyűjtöttük, télen pálnikát főzetett belőle -, a kiskád, a nagy szita és a ringlófa árnyéka. Karácsonykor az asztalra került a piros gyümölcsbor, papa mindig megkóstoltatta velem, de nem ízlett.

Még almaborra vágyom.

Szilveszterre behűtöttem a házi málna és körte pálinkákat.