Macskafogó és ilyenek

Átverés. Reggel úgy beöltöztem, mintha Szibériába készülnék, majd magabiztosan az Urániához mentem és csak a zárt ajtóknál döbbentem rá, elvétettem a mozit. (Ma megint nehéz Mirinek lenni.) Gyorsan átnégyeshatosoztam a Corvinhoz, még pont időben érkeztem, és megnéztem a Macskafogó 2-t. Délben viszont kisütött a nap és a mai dátum ellenére, a levegőben határozottan tavasz illat volt. Meglepetten vettem észre, hogy a budai hegyekben hófoltokat látni. Városban nem tudom komolyan venni a telet. Délután már sapka, sál nélkül sétáltam. Voltam csuda jó helyen, viszont arról csak karácsony után írhatok.

Nagyon ijesztőek a múmiaként megkötötzött, kilógatott fenyőfák. Kiábrándító karácsony-csonkítás. Gyerekkoromban a garázs eldugott sarkába, az alma és körteládák mögé rejtettük a fát, amikor már tudtam, hogy nem a Jézuska hozza, előtte pedig sohasem láttam egyetlen kivágott fenyőfát és fenyőfaárust se.

A Macskafogó 2 - A sátán macskáját mérsékelt lelkesedéssel vártam. Féltem, hogy elbasszák. Végül nem ütött nagyon nagyot, de jó volt. Látni kell. Főleg azért, mert a Macskafogót nagyon szerettük. Most több a kiszólás a nézőkhöz, szerintem feleslegesen, de mindent elmond a filmről, hogy amikor a moziból kifelé jöttem, az egyik poént ismételtem: "Sikerült! Ismételj! Sikerült! Sikerült!" (Nem baj, hogy most nem érted, a film után a helyre kerül.)