A hétfő csak egy hétfő

A nap legviccesebb dolga: Bealvás előtti utolsó pillanatban még megnéztem a leveleimet, majd olyat nevettem, hogy kicsordult a könnyem és kiment az álom a szememből. Elképzeltem az egyik barátom, aki éppen kemény kézilabdásként nyugdíjas nyanyák blokkján préseli át magát. A dologban csak az félelmetes, hogy nem ő volt udvariatlan, hiszen először a dühödt sorban állók között egy elnézéssel próbált utat kérni magának, mert éppen nem akarta az egész üzletet megkerülni, de amikor keménykedésre fordult a dolog, vállal kicsit besegített.

A nap legjobb dolga: Ma kitaláltuk, hogy hova megyünk jövőre nyaralni, de még alig merem elhinni. Pszt, csak csendben, csak halkan...

A nap dinnyéje: Egy hete a melleim képzelik magukat érett dinnyének.

Hét nappal karácsony előtt: Egyre durvább a karácsonyi őrület. Én meg megtévedt úrilány vagyok, akinek nem kellene mással foglalkoznia, mint madarakat etetni, fát vágni, mézeskalácsot gyúrni és ilyenek. Persze, azért szórakoztatom magam, de közel se tökéletes a helyzet. Egész nap diószívvirágokat kellene gyártanom, meg az uram kedvenceit a csillogó gömböket, vagy inkább keksztekercset. Ez utóbbira az öcsém is leadta a redelést, szóval megint nem fogom megúszni 3 kg darált keksz alatt. Bár már ott tartanék, hogy felteszem a (nálunk) hagyományos karácsonyi vadast...