Jegyzetelek - Vámos Miklós

Teregetek, közben a tévét hallgatom, interjú Vámos Miklóssal. Muszáj jegyzetelnem:

"Már-már közröhej tárgya az én táskám. Benne van az egész életem. Itt vannak a hivatalos papírok, bankkártyák, egy magam korabeli férfinak már annyi igazolványa van, hogy csak na, itt vannak a magánéleti csecsebecsék, mostani feleségemtől kaptam két dobókockát, ez nálunk kultikus tárgy, itt egy boríték, kedves üzenettel, hordom babonából, itt vannak a gyógyszereim, és nagyon felkészült vagyok az életre, itt van a kiskanál, mi van, ha joghurtot kell enni, sörnyitó, és itt van az összes munkám, amivel most foglalkozom és a füzetkéim, ebbe jegyzetelek. Több ingatlan kulcsát hordozom, ahova nem járok, de mi van, ha igen."

"- Goethe, korának legnagyobb Casanovája volt, Jánoskának 15 szeretőt engedélyezel, neked hány volt?
- Most az a kérdés, hogy ez téged miért érdekel? Ha megmondod, megmondom." [Később még azt is mondta, hogy nagy demokrata, ezért válaszol, megmutat... Sajna, a riporter nem árulta el, hogy miért érdekli a kérdés, így a válasz is elmaradt.]

"Ha megírtam egy vaskos regényt, mindig jön a depresszió, mint szeretkezés után a szomorúság. Legnagyobb kihagyásom az Apák könyve után volt. Másfél évig nem írtam. Interjúkat persze ekkor is le tudok gépelni..."

"Családok krónikásának tartanak, és magamat is annak vallom. Az emberek és emberi kapcsolatok érdekelnek mikrokörnyezetben." 

"Harminc éve meg akarok írni egy regényt egy négyzetkilométer ezer évéről, de sohase fogom. Már azt is kitaláltam, hogy melyik terület lenne, de amióta elolvastam a Száz év magányt, nem olyan érdekes, meg írtam regényt 300 évről, ahhoz képest már nem lenne nagy ugrás."