Velem sohasem történik semmi*

Az elmúlt hetekben magam alatt voltam, mert velem semmi sem történik, csak dolgozom, dolgozom, dolgozom meg karácsonyig egy levegővel mindent kibírok. Na jó, megnéztük a Heroes második évadjából 10 részt, "bepillantottam" igazi kulisszatitkokba, decoupageoltam hungarocell gömböket, varrtam, és most jut eszembe, hogy láttam a Mézengúzt (Bee Movie) és elkezdtem olvasni a Csokicipőt.

A mai szombat éppen úgy indult, mint bármelyik nap a héten. Felkeltem és elkezdett kattogni az agyam, hogy mi mindent kell megcsinálnom, hova kell elmennem és mit kell lefényképezni. Fél tizenegykor majdnem visszafordultam, amikor a kinézett epres fülbevalót nem tudtam megvenni, mert bezárt az üzlet, de utána minden jó lett. Ment a munka, vettem Marilyn Monroes táskát (mivel Pucca-s nem volt és mielőtt bárki megkérdezné, nem, nem zavar, hogy egy halott nő van a táskámon, bár bevallom, amikor bennem felmerült a gondolat, gyorsan lesöpörtem), kaptam illatos szappant (olyat, amilyet régen a nagyim betett a ruhásszekrény polcára), voltam a Vörösmarty téren az adventi vásárban (minden árus ugyanott van, ahol tavaly és tavalyelőtt, és ugyanazokat árulják), megismerkedtem egy virágkötő lánnyal, aki megtanított szép masnit kötni és bejártam a fél várost.

Mivel a Jászain megszűnt a rövidárubolt, ezért még végig kellett caplatnom a Balzacon, hogy színes hímzőfonalat vegyek. Útközben találtam egy konténert (valaki lakásfelújít), amiből kiállt négy láb. Gyorsan feltérképeztem, hogy egy kisszekrény (éjjeliszekrény) négy lábáról van szó. Körbejártam a konténert és kukáztam egy retro tapétát. Egyik felén még eredeit a csomagolás. Szóval nem is retro, mert amikor a nénike vagy bácsika megvette, éppen divatosnak számított és mit sem sejtettek arról, hogy néhány évtized múlva megint divatos lesz. Az első fél métere kuka, a többit nem néztem, de használhatónak tűnik. Először a tapétát vittem el és gondoltam, ha visszafelé ott lesz a kisszekrény, akkor azt is hazaküzdöm. Ott volt. Nagy harc volt hazahozni, de itthon van, már csak le kell mosni. Ezt is türkizkékre akarom festeni.

Boldog tapéta és kisszekrény tulajdonosként, már csak egy lakást kell találni.

*Fősulin nem hitték el, hogy gátlásos vagyok, pedig tényleg az voltam. Annyira, hogy mindent eltúloztam és senkinek se jutott eszébe, hogy gátlásos vagyok, sőt, éppen az ellenkezőjét gondolták. Most meg, a sok munka miatt, ingerszegényebb az életem, mint amire vágyom, de azért a mai nappal elégedett vagyok.