| |
2007. december 4., kedd
|
Félbe maradt mozdulat
Indulok. Rajtam a kabát, lábamon a csizma, már nyakam köré tekertem a sálat, vállamon a táska. Rutinszerűen ellenőrzök mindent. Pénztárcát eltettem, telefon a zsebben, a másik zsebben zsebkendő, a fényképezőgépet eltettem, gáz elzárva, villany lekapcsolva, kulcs a kezemben. Ekkor jut eszembe, hogy ellenőrizzem a fényképezőgépet. Pár nappal korábban pont a fotózás helyszínén holmi lemerült elemek miatt nem kapcsolt be a gép, de nem lehet semmi baj, biztatom magamat, hiszen nem olyan régen kattintottam párat, az aksiknak még tartani kell Állam alá tolom a sálam, előveszem a fényképezőgépet és megint nem indul. Beteszem a tartalék aksikat. Semmi. Meg se mozdul, és ezzel értelmét veszti az indulás. Visszaakasztom a kabátot, ráteszem a sálat, az aksikat töltőre teszem, leveszem a csizmát és megállok a szoba közepén. Idegen vagyok. Nem találom a helyem. Most a lift előtt kellene állnom, majd a napos, de hideg utcán rohannom. Fél kettőig mindent elterveztem, beütemeztem, kitaláltam, leszerveztem, azután meg jött volna a következő lépés, majd még egy, mint kiskacsák az anyjuk után. Állok a szoba közepén és újragondolom - bassza meg, ezek jelek -, rendszerezem a feladatokat. Leülök a gép elé és megpróbálom szertefutott önmagamat a székre sűríteni. Lassan a lelkem is visszaér.
|
#
11:39 -
átlátszó emberek - szőke nő -
Myreille
|
|
|
