Álom és ébrenlét között

Hat óra múlt néhány perccel, amikor felébredtem. Mellettem a pasim nyugodtan szuszogott. Nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy valaki figyel, hogy valaki hangtalan szavakkal hozzám beszél. Hanyatt fordultam és kinéztem a tetőablakon. A Hold vékonyka, fénylő csíkja mellett egy fényes csillagot láttam, de annyi józanságom volt, hogy fényéből bolygónak tippeljem. Talán a Vénusz, gondoltam. A Hold és a (Esthajnal)csillag fénye pont a takaró azon részére esett, ahol én feküdtem. Úgy aludtam vissza, mintha valaki a karjába vett volna. A második ébredéskor a pasim félálomban vackolt magához.

Régen keltem ilyen pihenten és boldogan. 

Megnéztem, tényleg a Vénusz volt.