Egyre minden a helyére kerül

Hatkor bezártunk, negyed kilenckor már el is indultunk haza. Fél órát sétáltunk a hideg éjszakában - kabátzsebében fogta az én kezem -, kaptam robbanócukrot, és a pasim megcsinálta a varrógép pedálját. Befejeztem egy cikket, egy másikat viszont nem. Ötletekhez túl üres a fejem, de legalább megvarrtam a terítőt - szép, mondta a pasim, de sajnos hozzáfűzte, hogy kicsit matyós -, elmosogattam, leszedtem a szárítót, elrendeztem a számlákat, Salman Rushdie interjúkat hallgattam, karácsonyi ajándékokat találtam ki és kicsit porszívóztam. Mindjárt leáll a mosógép és kiteregetek. Utána viszont lefejelem a kispárnát azzal a szent elhatározással, hogy holnap ötkor felkelek és friss fejjel behozom a lemaradásaimat...