Alkonyattól pirkadatik teázom, Szappanopera és Panda

Kedden hirtelen felindulásból beneveztem magunkat csütörtök estére Spiró György: Szappanopera színdarabjára. Mostanság zsigerből ugrom fejest az ismeretlenbe. Csak azért választottam ezt az előadást, mert szégyen ide vagy oda, de még nem láttam Spiró darabot. Mostantól rajongok. Nagyon tetszett. A szituáció, az egyszerű mondatok, a nyelvezet, a morális kérdések. Minden nagyon a helyén volt. Sőt, az előadás nagy meglepetése Németh Kristóf volt. Eddig idióta ripacsnak tartottam és most láttam először színpadon. Remek színész, nem is értem, miért feszeng és bohóckodik máshol. (Jó, tudom, pénzért.)

A mozgalmas este csendes levezetésének beültünk egy motoros pubba. Én jókislányos szürke pulcsimban, csinoska nyakláncomban, fehér porcelánból teát kortyolgattam, mint egy úrilány, közben a "motoros horda" hangolt. Úgy éreztem, mintha az Alkonyattól pirkadatig elevenedne meg és szinte már vártam, hogy megjelenjen a jónő nyakában a kígyóval. Ezzel párhuzamosan azon elmélkedtem melyik széklábból tudnék frankó karót készíteni és vajon milyen gyorsan jutnék el a konyhába fokhagymáért.

A zenekar befejezte a beállást és elkezdték... Guns N' Roses: Paradise City-t játszották, de az énekes Halász Judittól a Boldog szülinapot énekelte. Legnagyobb boldogságomra egy órán keresztül hasonló viccességeket adtak elő. Így abban az örömben volt részem, hogy kemény rockerek Zoltán Erika és Bonanza Banzai slágereket énekelnek.

Egy évig pandázunk, mert várjuk a filmet (Kung Fu Panda), utána pedig azért, mert láttuk.