Végtelen sikítás
moksha.hu
 


2007. november 26., hétfő

31 mondat

Az élet áramlik. Nem kell azon gondolkodnom, hogy miért vagyok itt és hol lehetnék máshol. Itt vagyok, tehát itt a helyem. Egy folyamat része vagyok, a lánc egyik tagja. Jó helyen vagyok.

Ha az apám másként viselkedett volna velem, más ember lennék. Kellettek és kellenek azok a tapasztalatok, amelyeket miatta élek át, bármennyire is keserű vagy fájdalmas olykor.

Nem azért nincs még gyerekem, mert rossz anya lennék, hanem éppen azért, mert már most úgy szeretem meg nem született gyermekem, hogy védem.

Anyám nem gyenge, csak olyan terhet cipel, ami nem az övé. Ha nincs rajta a teher, akkor erős. Már nincs raja a teher. Visszaadtam annak, akié.

Gyakran eszembe jutott, hogy lassan meghal mindenki, aki tudja, hogy a háború szörnyű. Elmennek és a borzalmaknak hírmondója se akad. Tévedtem. Családok tudatalattijában ott van minden borzalom. Látom az élőket és látom a holtakat, látom a félig élőket is. Sajnálom, ami történt. Sajnálom, hogy ez megtörténhetett, de nem az én bűnöm. Nem az anyám bűne. A nagyapám is áldozat. Mi ugyanúgy megszenvedtük.

Bocsánat, menj békével, mondom az áldozatoknak.

Az élet ajándék.

Lélegzem.

Élek.

Itt.

Most. 

Örülök, hogy nő vagyok és tovább adhatom az ajándékot. Nem, már nem gondolok arra, hogy az élet lehet büntetés is. Biztosan tudom, hogy az élet ajándék.

Köszönöm!

# 11:33 - átlátszó emberek - Myreille



infinite scream

(c) 2002-2011 Myreille, Minden jog fenntartva, beleértve a megfilmesítés jogát is.

www.freeblog.hu, a motor