Neonhalaktól a biliárdasztalig

Szépségesen-mókás, novellára elegendő, történetet tudok egy apukáról, egy kisfiúról és néhány aranyhalról, sőt még egy biliárdasztalról is - elképesztő barátaim vannak -, de egyik se az enyém. (Elkérhetem?) Nekem most alig vannak történeteim, csak ülök a pult mögött és hajtom a verklit, otthon pedig a szobabiciklit*. Milyen dolog az, hogy csak az egyik végén égetem a gyertyát és nincs időm elmenni vörös teát venni?

*Minek nekem szobabicikli, kacagam régen, hiszen, ha bringázni támad kedvem, akkor felülök a rendes biciklire, és huss, már itt se vagyok. A szobabicikli amúgy is úri huncutság, sőt egyenesen hülyeség. A hetek óta tartó rossz idő - erre ma kisüt a nap - és az egyre erőteljesebben jelentkező mozgáshiány végül tegnap döntési helyzet elé állított minket: csokit vegyünk vagy szobabiciklit.