Szívdesszert - kis 21. századi temegén

- Nevet ne is írjak?
- Nem kell, köszönöm. Írd azt, amit először eszedbe jut, lehet tokmány is.

Ezek után Varró Dani a következőkkel dedikálta Szívdesszert című verseskötetét: "Tokmánykezelési útmutatóként és könnyű szívalakú csokoládédesszertként egyaránt ajánlom. Varró Dániel, 2007.11. 15."

Ritka az a pillanat, amikor az ember lánya megérzi, aminek most részese, szerepelni fog unokái irodalomkönyvében. Nem voltunk sokan az Uránia kávézójában, hétköznapi pillanatok sűrűsödtek össze, akárcsak a versekben, mégis ünnepélyesség remegett a levegőben. Először kapkodón és felületesen estem neki a verseknek, megszokott módon az információt halásztam, és csak akkor lassítottam le, amikor Mácsai Pál elkezdte felolvasni a Mesét. Előbújt belőlem a csillogó szemű gyerek, akit megbabonáznak a szavak és a ritmus. Az idő lelassult és kicsit sem érdekelt, hogy kint esik a szutykos őszi eső. Ezután jött a Mozi, a Cossante a lehányt küszöbről és végül sms #4. Miért is tagadnám, Mácsai Pál hangja, előadása és a versek megbűvöltek. Hazafelé pörgettem az esernyőmet és értelmetlen mondatokat dúdolgattam.

Igazából, kicsit Varró Daniba is szerelmes lettem. Zárkózott, szűkszavú pasi, aki a leghülyébb kérdésre is megpróbál kedvesen válaszolni, aki mint minden valamire való magyar költő, megírta saját puszta versét, abban szerepelnek mindenféle tokmányok, és bevallja, nem tudja mi az a tokmány, de amikor az ácsmesterség után kutakodott, mindenféle érdekes szóra lelt, rókafűrészől a szorítótokmányokig.