Ha kiejted a szádon, hogy zöldséglekvár, orrba váglak

Pár napja komolyan tanulmányozom a csatni recepteket, de egyik sem volt túl meggyőző. Mivel maradt birsem, úgy döntöttem, éppen ma jött el az ideje, hogy életemben először csatnit főzzek. Csak azt tartottam szem előtt, amit több helyen olvastam, hogy "a jó csatni olyan csípős, hogy nem lehet megenni, de olyan édes, hogy nem lehet otthagyni". A végeredmény pont ilyen lett, de még nem döntöttem el, hogy szeretem-e. Hétvégén sütök húst és eldöntöm.

Cukrot karamellizáltam, felöntöttem balzsamecettel, beleszórtam ugyanannyi apró kockára vágott birset és vöröshagymát, egy felaprózott chilit, pici sót, sok kakukkfüvet, löttintettem rá egy kis vizet, majd főztem sokáig. Ezután eretnek módon átturmixoltam, újra főztem és forrón üvegekbe öntöttem. Sötét, fűszeres, édes és nagyon csípős.