Neil Gaimann: Csillagpor

Tökéletes sorrend. Először láttam a filmet, utána olvastam a könyvet. Fordított esetben biztos, hogy elégedetlen lennék, kicsit fintorognék, most viszont tetszett, hogy a film egyes jelenete beúszott, miközben a könyvet olvastam. A főboszorkány egyértelműen Michelle Pfeiffer.

Ha jól emlékszem Neil Gaimantől először az Amerikai isteneket olvastam - még mindig hiányzik a házikönyvtáramból -, majd az Elveszett Próféciákat, de a szerelem azonnali volt, és nem volt ez másként a Csillagporral sem. Faltam a sorokat és közben azt reméltem, sohasem érek a könyv végére. Elmerültem a mesébe és inkább voltam gyerek, mint felnőtt. A könyv sokkal jobb, mint a film.