Marina Vlady: Szerelmem, Viszockij

Már nem is emlékszem pontosan, hogy miről beszélgettünk Kisannal - talán éppen arról, hogy kinek milyen könyv van a táskájában -, amikor mesélni kezdett Marina Vlady Szerelmem, Viszockij könyvéről. Azonnal el akartam olvasni, de lassan napról napra szerettem meg. Vlady szerelmük történetét meséli el Viszockijnak és közben - akaratlanul is - mesél a hetvenes évek művészéletéről vasfüggönyön innen és vasfüggönyön túl. "Másnap este le kell forgatnunk egyetlen közös jelenetünket, Mészáros Márta rendezőnő egy futó kalandra csábító férfit játszat el veled. El vagyunk ragadtatva a gegtől. Még sohasem játszottunk együtt."

Először haragudtam Vladyra, mert túl gondoltam túl sok mindent áldozott fel egy pusztító szerelemért, de lassan megértettem, nem igazán tehetett mást, életében ez volt A_szerelem. Vlady nem ostoba, az egyik legerősebb asszony akiről hallottam, és volt ereje józanul és mély szerelemmel könyvet írni Viszockijról, miközben minden emléknél elkapara varasodó szívsebét.

Ui: Most jött el a pillanat, hogy néhány számot meghallgassak Viszockijtól. Egyre erősebb bennem a vágy, hogy menni kellene Moszkvába és Szentpétervárra.