Berlin - csak szöveg

Berlin hatalmas. Szélesek az utcák, magasak a házak, óriásiak a terek. Minden nagy, mintha gy óriás játékbirodalmában tévedtem volna. Citromsárgák a villamosok. Arra számítottam, hogy a szétszakított és újra egyesült város abszurd egzotikuma talál majd szíven, ehelyett élményekből és hangulatokból áll össze az én Berlinem.

Kóstoltam a híres berlini Curry Wurst-ot, de a sült csülök és a hagymás-almás máj ezerszer jobban ízlett. Sörből csak két kortyot ittam – még mindig nem szeretem -, azt is a müncheni repülőtér saját sörfőzdéjében. Berlin iránti szerelmem viszont akkor lobbant fel, amikor a Potsdamer Platz-on a toronyházak és a fal részletei mellett felfedeztem a Vapiano - Haagen Dazs – Starbucks triumvirátus. (Igen, Starbucks-bögre gyűjteményünk egy újabbal gyarapodott.)

Bő két nap alatt megint heteket éltem. A DDR Museum időutazás a gyerekkoromban (meg ott az Alexanderplatz, tévétorony, Cacao Sampaka), a Boden Museum meglepő, a Hamburger Bahnhof pedig a legnagyobb kortárs művészeti múzeum néhány remek és néhány pocsék alkotással. A Jüdisches Museum messze földön híres modern épületéről, de a én szívem a holokauszt toronyban szorult össze meg a sikító korongfejeknél. Elképzelni nem tudtam, ember hogyan léphet rájuk, pedig az alkotók éppen ezt kérték a nézelődőktől.

Szombat hajnalban Pével sétáltam a városban: Checkpoint Charlie, Reichstag, Brandenburgi kapu. A holokauszt emlékmű gyönyörűségesen fájdalmas, az új kormányzati negyed pedig igazán sci-fi-be illő. Végül, nagy egyetértésben, egy Starbucksban ittuk meg reggeli kávénkat. Az éjszakai életből – Solar és Coctailclub volt a kedvencem – ugyanúgy kaptam ízelítőt, mint a luxusáruházból, de – nem meglepő módon – nekem a piac és a környék kis kávézói tetszettek. (Neuer Markt am Kollwitzplatz, Kollwitzplatz, Prenzlauer Berg; Sa 9-16 Uhr, metró: Senefelderplatz.)

A régi kelet-berlini részen a gyalogátkelőknél vicces figurák "irányítják" a gyalogosokat. Egyszer valakiben felmerült a gondolat, hogy egységesíteni kellene a gyalogátkelőhely lámpáit, ezt a berliniek nem hagyhatták, azóta a kalapos figurák képeslapokon, táskákon és esernyőkön is feltűnnek.