Tudod, Niobe...

Ropiharcos már szerepelt a blogomban, csak akkor máshogyan emlegettem, viszont nem tudok szabadulni attól a képtől - ő ígérte meg -, hogy harminc év múlva, mezítláb ugrálunk a tengerparton... Úgy képzelem, hogy nekem csíkos napernyő lesz a kezembe, rajta pedig csíkos vászonnadrág. Most nem venne fel csíkos vászonnadrágot, szerintem.

Amióta levetted a sárkányt és feltetted azt az izét, nem jó a csí, közölte reggel a pasim, majd később az érkező frontot okolta, hogy nehezen keltünk. Én viszont most megtaláltam valamit. Vagy elzártam, vagy kinyitottam valamit, vagy a fene tudja, de tér vissza a rendszer.

A pasim még azt is mondta, hogyha lefogyok nem lesznek rám jók a mostani nadrágok, de vesz nekem újakat. Már ezért megéri...