Veled kikezdenék!

Filmbe illő jelenet volt. Bágyadtan és felületesen bámultam a világot. Fakók voltak a zajok, a színek, sőt még az emberek is. Amikor kilépett az ajtón és elindult felém, nem tudtam levenni róla a szemem. Lélegzetelállítóan jól nézett ki és azonnal a torkomban dobogott a szívem. Besűrűsödött a vérem és a Monok is virgonc hancúrozásba kezdtek.

- Ha nem lennél a férjem, most azonnal kikezdenék veled. - mondtam neki, amikor behuppant mellém az autóba. Kicsivel később éppen azt próbáltam felidézni, milyen volt legelőször látni, de abból csak a teaház hangulatára és hosszú kezeire emlékszem. Ő meg csak most mesélte el, hogy az első találkozás után azt gondolta, biztos, hogy nem égettem el a régi leveleket az udvaron.

Karja pont jó, minden porcikáját, csukott vagy nyitott szemmel, magam elé tudom képzelni és szeretem. Minden nappal egyre jobban. A régi leveleket tényleg elégettem, de az övéit még mindig őrzöm. Vigyorogva gondolok arra, hogy mennyire nem akartam vele találkozni anno és utána milyen elrendeltetett volt minden. Mint a borsó meg a héja...