Indiáner a Fischertől

Lerúgom a cipőm, éppen elkezdte szorítani a lábam. A szoknyám pörög. Ráhuppanok a kanapéra. Türelmetlenül szakítom szét a selyempapírt, lenyalom a celofánt, a tejszínhabnál - úgy, hogy mindkét tésztakorongon ugyanannyi tejszínhab maradjon - kettévágom, és már habzsolom is az indiánereket.

Egyre jobban zavar, hogy az ablakra tett nejlon elszigetel az égtől. Csak foltokat látok. A nagy fehér a szomszéd ház, a szürkés-kék maszat pedig az ég.