Nagy kislány

A hulahoppkarika éppen ott volt, ahol 13 éves koromban utoljára hagytam. Egy szögre akasztottam a garázs falán, szemben az ablakkal. Az apám, az öcsém és a férjem felváltva röhögött, amit az udvaron a karikával szerencsétlenkedtem. Régen se voltam nagy spíler, de az elmúlt években hatványozottan bénább lettem. Azért felhoztam Budapestre, hátha lesz kitartásom rendszeresen hulahoppkarikázni és akkor szép lesz a derekam meg a pocakom. Vagy legalább kisebb.

A pasim valami hiper-szuper hulahoppkarikára számított, ehelyett egy nem túl szép, műanyag kékkel és persze széles mosollyal jelentem meg az ajtóban. Karcos és egy helyen - ugyanolyan kék - szigszalaggal betekercselve. Mostanában egyre gyakrabban eszembe jut, hogy ugyanolyan lúzerség a vezeték nélküli billentyűzet alá összehajtogatott papírt tenni, mint szemüveget sebtapasszal megragasztani. Kiesett a billentyűzetem apró lába és döcög, szóval - papír nélkül - nem csak azt hallani, hogy a gépeléssel géppuskaropogást idézek elő, de néha még bombák is robbannak, ahogy az egész klaviatúra imbolyog.

Megint beszélgettünk apámmal. Próbáltam arról meggyőzni, hogy felnőttem, hogy képes vagyok felelősségteljes döntéseket hozni és nem kellene hagyni, hogy minden tönkremenjen, amit létrehozott, én, illetve mi, szívesen folytatnánk. Nem hiszi el. Nem bízik bennem.

Már hazafele autóztunk, amikor a férjem közölte, mondandóm hitelét kicsit rontotta, hogy végig a hulahoppkarikával játszottam, belecsavartam magam, amennyire tudta, pont úgy, mint az unatkozó kislányok.

Persze, arról se számoltam be, hogy ma kicsit kirúgtam a hámból. Vettem három (!) cipőt, de a negyediket csak azért hagytam ott, mert nem volt a méretemben. Én még életemben nem vettem három cipőt egy nap. Az egyik vidám, virágos, a másik kettő "klasszikus" fekete balerinacipő. Ezenkívül sikerült még beszerezni azt a Jackpot szoknyát, amit már tavasszal kinéztem, de a majd huszonhatezer forintot nagyon soknak találtam. Most viszont 999 Ft volt. Nem lehetett otthagyni. Akárcsak azt a két ablakdíszt, ami piszok drága volt, de gyönyörű. Vettem cserepes babért is. Eddig égre-földre kerestem, de sehol se találtam, most meg a legváratlanabb helyen találtam rá.

Szedtem birsalmát is és hoztunk egy kosár szőlőt is. Én meg már megint arról álmodozom, milyen lesz a kertem. Milyen lesz a reggeli pára és milyen lesz egy napsütéses őszi délután, ebéd után, a hintaágyba szunyókálni.

A babér mellé vettem egy cserép rozsdabarna krizantémot is. Gyerekkoromban utáltam az illatát, de most már el se tudom nélküle képzelni az őszt.