Riekje Boswijk-Hummel: A párkapcsolat forradalma

Sokszor eszembe jutott, hogy mit gondol, aki meglátja kezembe Riekje Boswijk-Hummel könyvét, A párkapcsoat forradalmát. Valószínűsítettem, hogy mindenre gondol, csak a valóságra nem. Eszébe se jut, hogy éppen dolgozom.

Nagy felismeréseket nem találok a könyvben - már mindet olvastam vagy kitapasztaltam -, viszont sokszor magamra ismerek és megrohannak az emlékek.

Legtöbbször arra a lányra gondolok, aki szakközépben falta a szerelmes regényeket, de soha, senkinek nem nyílt meg, és csak most, a könyv miatt, fogalmazódott meg, hogy milyen hosszú ideig gondoltam magamról, hogy nem érem meg a fáradságot. Ezért hatódom meg már-már nevetséges mélységekig, amikor Mamusz értem jön vagy hazahoz, amikor a pasim aggódik értem, vagy valamelyik barátnőm terem mellettem, amikor beteg vagyok. Persze, az a legtermészetesebb, hogy fordított helyzetben én is megtenném, csak azon csodálkozom mindig, hogy én is megérdelem.

Nem szeretni volt a legnehezebb, hanem elhinni, hogy engem lehet szeretni, hogy nem egyedül állok a világban és a "mi"-re nekem is van befolyásom, hogy valaki számol velem, hogy valaki tervez velem.

Hiába múltam harminc, nem tudok annyi leszarom tablettát bevenni, hogy újra és újra ne ütne szíven a "nem érem meg a fáradságot". Azon már túltettem magam, hogy amióta főiskolára mentem, nem kíváncsiak, hogy hol élek, nem látogatnak meg - tudom, sok munka, fáradtak stb. -, de idén ősszel nélkülem szüreteltek és mindekivel egyeztettek csak velem nem. Apám mindig ezt csinálta. Vagy nem szólt, vagy nem volt hajlandó foglalkozni velem - többször kértem, hogy tanítson meg szőlőt metszeni, mert próbáltam ott közeledni hozzá, ami fontos volt számára -, vagy kész tények elé állított és sohasem egyeztetett velem előre. Sohase becsülte semmire, amit csináltam. Vagyis ez nem igaz. Egyszer visszahallottam, hogy büszke volt rám, amikor megkaptam az érettségi bizonyítványt, de egyébként csak ilyen mondataira emlékszem: "minek futsz, sohasem leszel olyan nagy sportoló, mint Egerszegi Krisztina", "minden hülye újságot ír", "ha főiskola helyett dolgozol és azt a pénzt számolom, amennyibe ez került, már lenne egy lakásod".