Délután - Falk Art

Tavasszal lemaradtam, most nem hagyhattam ki. Nekem igen tetsző móka a Falk Art és lassan igazi nagyvárosi nő leszek, mert galériákba is szívesen járok. (Tévedés, sohasem leszek nagyvárosi nő, megmaradok vidéki kislánynak, aki úgy jár-kel a nagyvárosban, mint Alice Csodaországban.)

Az első két galéria után a sorosom egyértelmű volt. Azt hiszem, hogy mindig emlékezni fogok Lucien és Rodolf Hervé fotókiállítására az Erdész & Makláry Fine Artsban és Nyári István képeire a Galeria Whiteban. (Nyári István képei döbbenetesek, amikor még nem olvastam, hogy pop-szürrealista, lowbrow festmények, úgy jellemeztem, hogy képzeld el Dalít a XXI. században.) A "Duck hunting with AK47", a "Nuno gets a new heart" és a "He's gone for sure" képek miatt még vissza fogok menni és még egyszer megnézem. (Falk Miksa u. 7., nyitva okt. 27-ig, h-p 10-18-ig, szo: 10-13-ig) Láttam még Würtz Ádám képeket (felismertem a stílus a Tengerecki haza szállból) és igyekeztem fejben tartani, hogy a Bernát András úgy karcol mintát az olajfestékbe, mint mi annak idején a házi készítésű csokoládétortát borító vajkrémbe, de persze sokkal profibban és szinte nem is festmény, ami a vásznon látható, mert minden honnan mást mutat. Felírtam még Radák Eszter nevét is, hogy megjegyezzem, de Virág Judit Galériában a Friss festmények között igencsak jól éreztem magam. Nem hagytam ki a Buddhák kiállítást a Moró Antikban és bementem még a Montparnasse Galériába is, mert flörtölök az Art Deco-val.

A Falk Art nem zsúfolt, mint a legtöbb budapesti rendezvény. Kényelmesen lehet sétálni, nézelődni, isteni kürtöskalács illat száll a levegőben... bár én a gumicukroknál csábultam el. Olyat szeretnék, ami savanyú, de kívül cukros, magyaráztam és a pasi már mutatta is a választékot. Legalább öt különbözőt. Ráböktem az egyikre, nem kértem zacskót, mert majd séta közben megeszem, ezért ráadásnak kaptam egy Haribo-macis kulcstartót, amit csak gyerekeknek szoktak adni, de kaptam én is. A kulcstartónak pont olyan a tapintása, mint a gumicukor maciknak.