A nő kicsit bolond

Tegnap este arra jött haza az uram, hogy hites neje amerikai footballt néz a tévében, pedig nem is vasal, csak álmos szemmel bámul ki fejéből. Nem lepődött meg, hanem együtt néztük tovább.

Ma egy két és fél kilós sütőtököt sétáltattam meg a körúton. (Vacsorára vettem, de nem fért el a szatyromban, viszont tökéletes helye volt a karomban.) A tök csak úgy csillogtatta narancssárga színét és én is igen vicces látványt nyújthattam, mert mindenki mosolyogtt. Persze, az is lehet, hogy  az őszi napsütés csalta elő az emberek mosolyát.

Mondtam már, hogy imádom az őszt? A zokni miatt kicsit bánkódom, de a dzsekis-pulcsis időjárást nekem találták ki. Hűvös reggelek, tizenkilenc fok, napsütés. Éveim számát Celsiusban nem szeretem, de lehet, hogy most megfejtettem, miért imádtam 26 éves lenni. Egyébként mostanság megint hazudok, ha a koromról van szó. Nem szándékosan ferdítek, csak mindig elfelejtem - a korral jár -, hogy már nem harminc, hanem harminc egy vagyok. Mindig harmincat mondok.

Szeptemberre a 2007-es évvel is megbékültem. Év elején szutyok kis évnek mutatta magát, de aztán nagyon jó lett. Csak a szépre emlékszem...