| |
2007. szeptember 11., kedd
|
Ez így pont jó
Megmagyarázhatatlan, buta boldogság ül rajtam. Nincs semmi ok (miért is kellene ok?), nem történt semmi különös, csak itt van és (köszönöm) jól vagyok. Belül. Mint tenger fenekén kagylóban a gyöngy. A felszín viszont zajos, tajtékos, csak akkor huncut, amikor brekizöld szalvétát, Ikea katalógust (mert csak nekem nem hozott a postás), Rumcájsztól biztosítótűn vett katicát meg Bruno Bourel képet kapok. (Cserébe én sóskát és könyvet adok. Így megy ez.) Régi fotókat vásárolok az interneten, de most nem a hangulat miatt, hanem azért, mert fáj, hogy "kilóra", pőrén mérik egy fotográfus képeit. Két évtized huszonhat szerelmespárját nem veszem meg, de nem tudom nem szeretni azt az embert, aki utcán lopott csókokat és öleléseket gyűjtött. Közben annyira csendes vagyok, hogy a férjem megkérdezi: Mit tegyek, hogy boldog legyél? Ez így pont jó. (Még senki sem aggódott, hogy elveszíthet.)
|
#
14:36 -
átlátszó emberek -
Myreille
|
|
|
