Főtt kukorica és paradicsomszósz

Tépkedtem le a csőről a leveleket és megrohantak az emlékek. Gyerekkoromban mindig nagy mulatság volt a kukoricaszedés. Pici voltam még, a kukoricaszár jóval magasabb volt, mint én. Reggel érkezett a lovas kocsi, én felülhettem a bakra és tartottam a gyeplőt, utána pedig a csűr előtt dobáltam le a kukoricacsöveket. A következő hetekben nagyanyámmal morzsoltuk a kukoricát. Szerettem, mert nagyon látványos és szapora munka volt meg vicces volt tekerni a morzsolót, bár nagyanyám kézzel hatékonyabb volt, mint én a vas gépezettel. Ma már nincs a kert végében kukorica, nem áll a csűr és nagyanyám se él már. Ilyenkor mindig megpróbálom elképzelni, hogy mi lesz velem húsz év múlva. - Annyit megyek előre az időben, mint előtte vissza. - Ötletem sincs. Nem tudom, hogy hol fogok élek, mit fogok csinálni, de abban se vagyok biztos, hogy élni fogok...