Zene nekem

Tekerek a bringán és egész hangosan énekelem: "Alattam fák/ Fölöttem a Hold/ Kitárt karok/ Most úgy suhanok [zuhanok]... Húz, vonz valami/ Hogyan tudnám elmondani..." (Für Anikó: Nőstány álom - Alattam fák, szöveg: Bereményi Géza, zeneszerző: Hrutka Róbert), de nem is ez a lényeg, hanem a dallam, ami újra és újra visszatér, nem tudok és nem is akarok tőle szabadulni. Akárcsak attól a mondattól - szintén dalszöveg -, amit tegnap olvastam: "Gyere Isten, vagy én megyek!/ Elférek a sapkád legvégében is./ Álomtalan, fájdalmas, apró alakom/ Szorítsd magadhoz, hogyha van szíved." (Rutkai Bori & Specko Jedno - Világvége (Come on Do!)).