Megint szülinap

Ma megint szülinapom volt, de túlzásokba nem estem, ezért megint a harmincegyediket ünnepeltük. Az Óperencián túlról pakkot kaptam, volt benne mindenféle földi jó, szakácskönyv és (jelentőségteljes hatásszünet) parfüm. Az a bizonyos parfüm. Imádom! A dobozt csíkos selyempapírba csomagolták, kaptam mellé illatmintát és krémparfümöt, sőt (megint jelentőségteljes hatásszünet) még egy Island színű pólót strasszos Michael Kors felirattal.

Amióta fatalista bölcsességgel felhagytam az aggódással, vicces lány lettem, viszont vannak nálam viccesebb erők is. (Miközben ezt írom, befutott egy meghívó Albus Dumbledore-tól és természetesen arra az estére, amikor már lemondtam a Neil Gaiman dedikálásról, mert szent szerda. (Remek szervezőképességemről próbálom meggyőzni a pasimat férjemet, de időzavarba kerültem, egy héttel későbbre számoltam a vetítést, viszont tévedésemre annyival reagált, hogy "nem baj, akkor már csak kettőt kell aludni." Nem lehet neki nemet mondani meg munka is.))

Vissza a vicces dolgokra. Most derült ki, hogy nem is a bejegyzésem miatt kaptam ezt a parfümöt, hanem már előtte megvették nekem az Óperencián túlon. Ráadásul ma volt egy hasonló eset, amikor nem lehet eldönteni, hogy a gondolat szülte meg a valóságot vagy a tárgy talált rá a tulajdonosára. A bennem élő nőci viszont egyre lelkesebb. Most Catherine Manuell egyik táskáját találta meg magának. Az árát meg se néztem, de nem is lényeges, álmodozás van...