Kék és zöld papírhajó a Dunán

Turisták voltunk Budapesten. (Egyszer élünk!) Lángost ettünk a Margitszigeten és jegeskávét ittunk a Holdudvarban. (Ez utóbbi nyáron szinte kötelező, viszont a lángos méregdrága, külföldi turisták pénztárcájára árazták.) Végre nem keseregtünk, hanem fecsegtünk az élet fontos és apró dolgairól: lelki egyensúlyról, Bokros-csomagról, lakberendezésről, filmekről, könyvekről, boldogságról, életről, halálról, tervek nélküli jövőről, álmokról. Hajtogattunk egy-egy papírcsónakot és beleírtuk, hogy mit kérünk az Univerzumtól a 2007-es évre. (Amióta tudom, hogy nem létezik a Mikulás és a Jézuska, az Univerzumhoz intézem a kéréslistámat.) Konkrét kéréseket soroltam fel a zöld hajó vitorlájára, majd ráírtam, hogy "Kedves Univerzum! A fentieket szeretném kérni. Kérlek, teljesítsd! Köszönöm: Miri". Kimentünk az egyik mólóra, majd vízre tettük a hajókat. Először azt hittem, hogy elsüllyed, mert feldőlt, de utána egészen jó áramlatot kapott el és úszott a tenger (na jó, a Margit híd) felé. Olyan szépek voltak az apró csónakok a hatalmas folyón, kitaróan lebegtek, úsztak, sodródtak, a kérdések pedig azonnal megérkeztek az Univerzumhoz.