Konyhai kalandok (no szex, csupán néhány recept)

Klasszikus vasárnapi ebéd a rántott hús vagy elegánsabb helyeken a Wiener Schnitzel. Ha nem lenne fő ellenségem a panírozás és olajban sütés, akkor nálunk sem lenne másként. Legyen csirkecombból vagy borjúszeletből imádom a rántott húst. Erről is apám "tehet", aki hiába szakács, nagyon ritkán főzött otthon. Egyszer, azt hiszem, szakközépiskolás voltam már, napokig lázas beteg voltam és nem maradt meg bennem az étel. Egyik nap, amikor már éppen kezdtem jobban lenni, apa volt otthon és ebédre rántott húst sütött. Frissen, melegen hozta nekem az ágyba és annál finomabbat még sohasem ettem. Azután vártam, hogy megint az legyen az ebéd és ha megyünk haza és anya megkérdezi, hogy mit főzzön, rögtön a rántott húst választom. Az esküvőnk után is Bécsi szeletbe mentünk rántott borjút enni, másnap cseh almás-köményes borjú volt petrezselymes rizzsel, utána való nap pedig muszaka. Tulajdonképpen mostanság ez a három kedvenc ételem.

Az elmúlt egy hónapban, minden vasárnap muszakát csináltam. Annyira jól csinálom, hogy nem tudjuk megunni. Darált sertés vagy pulyka húsból egy kakukkfüves paradicsomos ragut főzök. A padlizsánkarikákat olaj nélkül, forró serpenyőben megsütöm. Vajból, lisztből, tejből és sok szerecsendióból beshamel mártást főzök, majd tűzálló tálba rétegezem: mártás, padlizsán, húsos cucc. A tetején a padlizsánsorra csak mártást teszek és megszórom sok sajttal és sütőben legalább 40 percig sütöm, amíg a tetején a sajt szépen megpirul.

Nem lennék igazi Ikrek, ha ennyi állandóság után ne akartam volna valamit változtatni. A padlizsán maradt, de áttettem szombatra és ájult imám lett belőle. Nem volt rossz, de jövő héttől visszatérünk a muszakára. Kárpótlásul viszont olyan finom paprikás csirkét csináltam, hogy a pasim kilátásba helyezte volna a házasságot, ha már nem lennék a felesége.

Valamikor a vasárnapi nap folyamán elővette a porszívót - talán használta is, de erre nincs tanú -, amit az ágy azon oldalára helyezett, ahol én alszom. Gondolom utalásféleképpen. Annyira viszont fájt a térdem, hogy az utált porszívózást hanyagoljam, viszont sütöttem neki csokis süteményt. Mivel éppen kicsit sértődött is voltam, délután tiramisut akartam enni, de nem volt kedve velem cukrászdába jönni, majd nem ment el boltba mazsoláért, ráadásul elmúlt hat óra és megfogadtam, hogy hat után nem eszem, ezért rögtönöztem. Rumba áztattam azt a néhány szem mazsolát, amit itthon találtam. Volt talán egy marék. Felütöttem két tojást, döntöttem hozzá cukrot, kevertem hozzá némi olvasztott vajat, kakaóport, lisztet, sütőport, rumot és tejet. Végül tepsibe öntöttem, tetejét megszórtam a mazsolával és megsütöttem. Olyan jól találtam el az arányokat, hogy felülmúltam az összes eddigi csokis süteményeimet.