A pasim mától a férjem

Reggel a verebekkel keltem, majd délelőtt sajtóvetítésre mentem. A Kubrick menetet (Colour Me Kubrick: A True...ish Story) és John Malkovich-ot kár lett volna kihagyni. Utána viszont rohantam bugyit venni, mert ébredés után úgy döntöttem, muszáj betartanom azt a régi babonát, hogy a menyasszonyon legyen valami új, valami régi, valami kék és valami kölcsönkapott. Nagy hirtelen a women'secret-ben megvettem életem legdrágább kék bugyiját. Ezzel le is tudtam az újat és a kéket, a szoknya és a felső régi volt, öcsémtől pedig kölcsönkértem az óráját. Ez utóbbi roppant "jól" ment a szerelésemhez. Mielőtt bárki feltételezné, hogy fehér ruhában voltam, elárulom, hogy fekete szoknyából és khaki trikóból állt a szerelésem, a pasim pedig fekete pólóban és sok zsebes nadrágban nősült.

Volt rá esély, de végül nem sütöttük el a poént, hogy "Jó napot kívánok! Egy futárt szeretnénk kérni a II. kerületi anyakönyvvezetőhöz esküvői tanúzás céljából', hanem két kőszikla lett a tanúnk. A jegyző viszont nagyon tréfás kedvében volt, mert az önkormányzat ajtajába kitette a ZÁRVA táblát. Na, akkor kicsit levert a víz és rögtön az jutott eszembe, hogy én még egyszer nem jövök. Vagy most, vagy soha. Végül azért csak bemerészkedtünk és a biztonsági őrnél kiderült, várnak minket, de az anyakönyvvezetőn kívül mindenki kapott a három napos hétvégéhez plusz 3 órát, így szinte üres volt az épület. (Az adócsoport meg simánt beillet egy elhagyott csillaghajó vezértermének.) Az anyakönyvvezető, amikor elvette a személyiket, megkérdezte, hogy ki lesz a vőlegény, ami mulatságos és egyben jogos kérdés is volt, mert ott álltam három, közel egy korú pasival. Jó fej volt az anyakönyvvezető, mert azt is megkérdezte, hogy a hosszú vagy a rövid változatot szeretnénk, egyértelmű volt, hogy a rövidet, és 13:32-kor már a villamoson utaztunk. Eredetileg 13:30-ra volt időpontunk, de kicsit korábban érkeztünk és gyorsan végeztünk. A legjobb rész az igen és a gyűrű felhúzása volt. Ezenkívül csak néhány kötelező mondat hangzott el az anyakönyvvezető szájából és aláírtunk. A pezsgőt kihagytuk, nem szeretjük, viszont a tanúk olyan jól végezték dolgukat, hogy kaptak keksztekercset, mi meg ittunk egy nagy málnaszörpöt és kettesben elmentünk ebédelni.

A gyűrűnk pont olyan, amilyennek elképzeltem és imádom. Csíkos és nagyon illik hozzánk, a gyémántok pedig csak úgy csillognak a napsütésben. Nagy Gertrúd váltotta valóra az elképzelést és a következő katalógusában már szerepeltetni fogja, ráadásul a Myreille nevet kapta ez a gyűrűpár.

Az én gyűrűm pont elfér a férjem gyűrűjében.

Most pedig ifjú házasokhoz méltóan eltöltjük a maradék időt a péntek délutánból és estéből.