Eperlekvár és pünkösdirózsa

Velencei-tó

Körbebicikliztük a Velencei-tavat. Összesen 32 km-t tekertünk és tettünk néhány kitérőt, mert meg akartam mutatni a pasimnak kedvenc partszakaszaimat valamint csipkebogyóval és olajfákkal szegélyezett kedvenc utamat. Feküdtünk azon a betonnyelven, ahol sokat feküdtem egyedül és azt képzeltem, hogy a tengerparton vagyok, ettünk cseresznyét - nénike árulta -, anyu szedett nekünk epret - egy részét már meg is főztem lekvárnak -, kaptunk kertben és zöldön nevelt csirkét, én (végre) levágtam néhány rózsaszín pünkösdirózsát - pont olyan csokor kerekedett, mint ami abban a bizonyos reklámban van és ami után már egy ideje vágyakozom -, láttunk gyíkot, gémet, piros fejű fácánt, őzikét, kék szitakötőt és rengeteg pipacsot. Volt egy kis rossz is, de azzal most nem foglalkozom. Az arcomat megsütötte a nap, fáj minden izmom, de boldog vagyok.