Nagyapám gyerekkora
Nógrádsáp
Nagyapám, akitől vezetéknevemet örököltem, ezen a környéken nőtt fel és én gyerekkoromtól, bármennyire keveset jártam is erre, imádom a nénikéket, akik térdig érő rakott szoknyát viselnek és Ánnust mondanak Annus helyett. Bringáztunk és ha már arra jártunk, Nézsán bementünk nagyapám öccséhez, akit legalább tíz éve nem láttam és aki idén tölti be 81. életévét. Olyan jó volt újra látni a két öreget. Éppen kacsaeteetés időben érkeztünk. Idén lesz az ötvennyolcadik házassági évfordulójuk és amikor a jövő péntekre terelődött a szó, annyit mondtak, hogy így van ennek rendje. A ház, az udvar, vonásaik, hangjuk olyan ismerős volt, minta tegnap találkoztunk volna utoljára. Vince bácsi mindenre emlékezett, arra, hogy mikor halt meg a nagyapám, hogy mikor látott utoljára és holnap elmennek megnézni legnagyobb unokájuk házát, mert anélkül mégse halhatnak meg.
Az már csak apró kiegészítő adat, hogy Legénd és Nézsa között a hegymenet halálos, viszont utána 52-vel gurultam. 16 km-t tekertünk.
|
