Bármi lehet

Vettem ma egy régi fényképet, de most nem a kép, hanem a hátulja miatt. (Persze, ha nem lenne ilyen rövid eszem, akkor elég lett volna megjegyeznem a feliratokat.) Azt hiszem, hogy ez a mozzanat egy idő múlva életem fontos adataihoz fog tartozni. Utólag persze piszok könnyű lesz azt mondani, hogy ez a végzet, életed szövetében, nézd ott az a piros fonal, egyértelmű, hogy arra haladt, hiszen máshonnan nem is juthattál volna ide. Pedig ez a nap átlagosnak, szinte kihagyhatónak indult. Reggel hőmérőztem - még nagyon furcsa és szokatlan érzés -, majd bevezettem az adatot a szupertuti excel táblázatomba, lementem a boltba, hoztam a pasimnak reggelit és amikor kilépett az ajtón, elkezdtem túlélni a napot. Írni kellett volna, de inkább olvastam. Csak egy kicsit, mondtam magamnak... Megszólalt a telefonom és megkértek, hogy menjek el a jószagboltba. Azután így ment, újra és újra csengett a telefonom és a napom úgy kanyargott, mint a Moldva Cesky Krumlovnál. A végtelen időből csekély lett és írni is csak este hét után kezdtem el. Fontos nap lett. Bementem a jószagbolt melletti antikváriumba, megvettem a képet - az egyik régi nadrágom zsebében pénzt találtam -, ittam nyolc kincs teát és csuda jó híreket kaptam. Olyan ajtók mutatták meg magukat, amelyek létezését csak sejtettem...