Nem tudom mi ez, de jó nagyon

Felkészültem a legrosszabbra. Elhatároztam, hogy azt fogom mondani a doki néninek, hogy köszönöm, nem akarok hormonkészítményeket, ne, ne is írja fel. (Vagy hagyjam, hogy felírja és majd eldöntöm, kiváltom vagy összetépem a receptet.) Cidriztem rendesen, mert mi van, ha tévedek, ha rosszul választok, ha ezzel elszalasztom az egyetlen lehetőségem, ha ezt a áldozatot meg kell hoznom csak nem veszem észre.

A doki néni megnézte a leleteimet és megállapította, hogy van peteérésem, majd mégnézte uh-val a petefészkeimet és most a bal teljesen normálisnak tűnik és a jobb se mutat tipikus pcos tüneteket. Néhány hormonom kicsit magasabb, mint a normál tartomány - eddig is tudtuk, hogy nagyon rakoncátlan Monjaim vannak - de nincs se peteérést, se terhességet kizáró értékem.

A chlamydia miatt - két negatív teszt a biztos eredményt - még két hónapig csak esőkabátban hancúrozhatunk, de amúgy a dolgok a helyükre kerültek és az idő már nem tényező. Nagyon biztosan tudom, hogyha jönni akar, akkor majd lesz gyerekünk. Na jó, a hőmérőzést nem úszom meg, de a biztonság kedvéért figyelni kell a peteéréseimet.

Olyan jó, megint őszintén tudok reménykedni és hinni.

Nem tudom, hogy az elmúlt négy hónapban mi változott. Nagyon nem akartam beteg lenni, újra elkezdtem jógázni és rákattantam a gyömbérre - citromos-gyömbéres ásványvizet iszom szinte minden nap -, eszem algát a jód miatt, kívánom az ananászt, rászoktam a bio natúr joghurtra, a petrezselymes rizsre, minden nap eszem egy almát... Szóval csupa apróság.