Nietzsche és jazz a Duna-parton

Hosszú és nem is akarom leírni, de Nietzschetől kerestem valamit és az találtam, amit az Ecce homoban írt: "Valahányszor elképzelem a tökéletes olvasót, minduntalan egy bátor és kíváncsi, hajlékony, furfangos és óvatos szörnyeteg - egy született kalandor és fölfedező - képe lebeg előttem."

Délután megpirult az arcom a Duna-parton. Európa jazzhíd - Budapest jam 2007. Először Balázs Elemér Groupot hallgattunk, sétáltunk másfél órát, majd Dés Lászlót hallgattunk. Mire Babosék beálltak, lement a nap és fáztam, inkább hazajöttem és vettem egy forró fürdőt.

Távolról úgy követtem magam, mint ahogyan egy turista elképzeli a Budapesten élők életét. Ott az a zöld pulcsis lány nevet a barátnőivel, felnéz a kettes villamosra és mosolyog, hogy milyen vicces a villamos egy méterrel a színpad felett közlekedik. Ásít egyet, kicsordul a könnye. Felszáll a villamosra és hazaindul, otthon megfogja megszokott bögréjét és forró teát iszik. Este saját szagú párnájába fúrja arcát. Holnap is ugyanazzal a villamossal fog utazni.