Árnyék galambbal

Tudom, hogy hülyeség, de néha megszeretem a nagy tető és nagy égszelet egy-egy részletét. Ugyanígy szeretek bele a pasim testének egy-egy apró részletébe. Térdén egy eddig fel nem fedezett hófehér hegbe, egy ősz hajszálba vagy éppen abba, ahogyan lenövő haja kacsásodik tarkóján. Ismerem, ezerszer láttam már, de mindig tartogat újat. Szerencse csupán, hogy a véletlenek összjátékában éppen ránéznem (éppen kinéztem) és felfedeztem valamit, amit azelőtt még sohasem láttam. Megismételhetetlennek tűnik a pillanat. A vaskorlát ugyanoltt áll, a heg ugyanott húzódik, de megváltoznak a fények, elmúlik a pillanat.