Kakaós csiga reggelire

Két héttel ezelőtt, éppen vasárnap, a reggeli kávé mellé megkívántam a kakaós csigát. Egyetlen boltban sem találtam egy tisztességes darabot, olyat, ami nem száraz, nem megégett, nem kelt tésztából készült. Akkor majd én sütök tisztességes kakaós csigát, gondoltam. Vettem Fanny nagynéni leveles tésztájából, mert levelest tésztát utálok gyúrni, majd egy evőkanál vajat összekevertem cukorral és kakaóporral és a 42x24-es tésztát megkentem a krémmel, de a "tetején" egy másfél cm-es csíkot kihagytam. Hosszabbik oldalánál, jó szorosan feltekertem a tésztát az üres csíkig és kb. 2 cm-es darabokra vágtam. Az üres tésztarészt a csigák alá hajtottam, a csigákat tepsibe tettem és kb. 15 perc alatt megsütöttem. Végeredmény: 16 apró csiga.

Amíg Kisan rá nem kérdezett, nekem olyan természetes volt, hogy tudok kakaós csigát sütni. Olyan természetes, mint a szorzótábla, egyszer valamikor megtanultam, azóta pedig tudom. Gyorsan elkezdtem keresgélni az emlékeim között. Gyerekkoromban anyuval sütöttünk kakaós csigát, de nem leveles tésztából. Anya gyúrt egy nagy adag kelt tésztát, majd buktát, túrós táskát és kakaós csigát sütöttünk belőle. A vajat cukorral és kakaóval mindig én kevertem ki, majd a tésztát is én igazítottam a feldarabolt csigák alá.

A harmadik sütésre - igen, minden nap sütöttem - sikerült tisztességes kakaós csigát csinálnom. Először nem hajtogattam alulra tésztát, gondoltam elspórolom, és a kifolyt töltelék elégett. Másodjára túl nagyra daraboltam a tésztacsíkot és feldőltek a csigák és kifolyt a töltelék. Harmadjára tökéletes lett.