Ő gazdaságos vagy reklámos? Közgazdász, tehát mindenhez ért

Esküszöm, a masculan 4-nek Donald rágó illata van.

Egyszer, még az átkosban, a nagyi szekrényében kutattam, régi fényképeket kerestem, hogy megbizonyosodjam, engem úgy találtak - csak én voltam ilyen hülye vagy más is? -, amikor egy hatalmas doboz Donald rágóba botlottam. Azonnal két pofára tömtem magamba a rágót, az ízét nem is nagyon szerettem, de gyűjtöttem a rágópapír-képregényt. (Képregény szenvedélyem azóta is állandó.) Ennél jobb csak a fogkrém volt. Valami gyerekfogkrém, amit én örömmel vásároltam, mert a csomagolásában szintén képregény volt. (Fogrémeket azóta is mániákusan vásárolok, ha nincs itthon legalább kétféle és fogmosás előtt nem tudok választani, rosszul érzem magam.)

Mégiscsak sorozatfüggőek vagyunk. A pasim a múltkor megdicsérte a hajam. Hiába élünk már több mint két éve együtt, most először. "Tök jó a hajad, olyan, mint Samantha Fox-nak, ja nem, Samantha Carternek." (A hajam rövid.) Koncertre menet pedig találkoztunk Hiro Nakamurával a kettes villamoson. Nem volt kardja, de a szemüvege lebuktatta. Aztán ma reggel a pasim lelkesen magyarázta, hogy a hátizsákból kilógó tollasütőjével pont olyan, mint Hiro a kardjával. Fel is vette a hátizsákot és szemléltetett. Szétszórt néhány "játá"-t és "flying man"-t. (Ilyenkor olyan könnyű elképzelni, milyen lesz a fiúnk.) Pár napja pedig a 7 éves Warrick Brown-nal találkoztam a Margit hídon. Nem rögzített nyomokat, hanem egy fadarabot húzott a korláton. Hergelet a Dunát.

Anyukám felvetette, hogy talán "tanult szakmámban" kellene ténykednem. Erre a pasim azt mondta, hogyha anyu hülyeségeket beszél, akkor ő neki is joga van hülyeségeket beszélni. A pasim jobban ismert, mint az anyám. A képgyűjteményembe kitettem egy képet anyukámról is. A képen három éves. Sokáig néztem a képet és arra gondoltam, hogy vajon annak a kiscsajnak milyen álmai voltak. A pasim szerint az álmaimmal kellene foglalkoznom (értsd: ne csak álmodozz, bazmeg, hanem csináld meg). Ő hisz bennem. Erősebben, mint én magamban. Üres vagyok. Nincs remény és nincs reménytelenség.

Éppen itt tartottam, amikor a pasim felhívott, hogy olvasta a blogom és mi van a talicskával.

Most akkor kifestem a körmeimet. Este programunk van a "címben" szereplő blogger miatt.