Hogyan legyek jó? (3.)

Vasárnap este zsúfolt a kisbolt, a hátsó polcig ér a sor. Beállok a sorba. Előttem egy idősebb nő néha otthagyja kosarát és elrohan ezzel vagy azzal kiegészíteni. Ha halad a sor, előre tolom a kosarát. Most már mögöttem is állnak. Egy középkorú nő. Nézelődöm az édességpolcon, azon töröm a fejem, hogyan lehet kivenni a borosüvegből a bonbont. Egy kisfiú áll be mögém, mert a középkorú nő a hátsó polcnál válogat. Lassan halad a sor. A középkorú nő rárivall a fiúra:
- Te a sorban állsz?
- Igen. – mondja a kölyök megszeppenten.
- Akkor állj mögém. – osztja tovább a srácot. A gyerek mögé megy, néhány pillanatig hallgat, de végül kibuggyan belőle a kérdés:
- Miért álljak hátra?
- Mert előbb itt voltam. – mondja a nő egyre arrogánsabban és még hozzáfűzi – Meg különben is az anyád vagy a nagyanyád lehetnék.
Bennem egy Kis Hang elkezd üvölteni. Nem kóser ez így. Zavartan nézek körbe és ugyanezt a zavart látom a középkorú eladónő meg egy másik vevő szemében is. Egyikünk sem szól semmit. Szóljak, ne szóljak, birkózom magammal. Éppen én következem, amikor hátrafordulok a gyerekhez. Kezében négy adag 3 in 1 kávézacskót szorongat.
- Csak azokat veszed? – kérdezem tőle.
- Igen. – mondja alig hallhatóan.
- Akkor gyere elém. – A gyerek teljesen megszeppenve adja oda a pénztárosnak az apró zacskókat és a pénzt. Papucsos lábára esik a pillantásom, ő pedig annyit mond még, hogy az anyukájának viszi. Kér egy zacskót, a pénztáros és az eladó is különösen kedves vele. A boltban még a légy zümmögését is lehetne hallani, ha lenne légy. Kimegy a srác, én következem, a középkorú nő ugyanazon az arrogáns hangon szól hozzám:
- Ismerte ezt a gyereket?
- Nem.
- Akkor ezt miért csinálta?
- Mert úgy éreztem, igazságtalan vele és bántóan beszélt vele.
- Akkor miért nem kérdezett meg engem? Elmondtam volna, hogy ideges vagyok. Majd szét robbanok.
Nem kezdtem el neki magyarázni, hogy egy nálam húsz évvel idősebb nőt nem oktathatok ki, főleg akkor nem, ha ideges. Nem szül jó vért. Tudom, hogy így sem barátot, hanem ellenséget szereztem magamnak, de ez tűnt a legszelídebb megoldásnak. Apróbb vita alakul ki a boltban és akkor lepődök meg legjobban, amikor az eladó meg az egyik vevő is pártomra áll. Az eladó próbál azzal érvelni, hogy a kisfiú udvarias volt és amikor ő beállt a sorba, a nő nem volt ott. A nő csak azt hajtogatja, hogy ideges és feszült. Nem akarok vitatkozni. Fizettem, bepakoltam a szatyorba. Udvariasan elköszönök, mielőtt kilépek az ajtón. A nő csak hajtogatja, hogy ideges, az eladónő pedig biztatóan rám kacsint.

Hasonlóan éreztem magam akkor, amikor a Combinon utaztunk a pasimmal és az egyik széken egy hajléktalan zabált valamilyen gyógyszert és közben összehugyozta magát és a villamost. A pasim megkérdezte, hogy van-e jegye, nem volt, és a következő megállónál „lerakta”. Zsúfolt volt a villamos, mindenki az eseményeket figyelte, de senki sem szólt. Amikor a csöves leszállt és becsukódtak az ajtók, két férfi is odafordult a pasimhoz és azt mondta, hogy kösz.

Szóval Feldmárt olvasom. Két gondolat talált eddig nagyon. Azt hiszem, hogy mindegyiket olvastam már, de jó pillanatban jött az ismétlés.

"Mert egy jó Myreille-re nincs terv. Azt kitalálom percről percre."

"Minél többször tud az ember kis nemeket mondani, annál kevésbé kell nagy nemet mondani."