Vasárnap reggel

Betettem egy adag fehér mosást, megterítettem reggelihez és ébredező pasimtól azt kérdeztem, hogy a vajas-mazsolás zsemléhez kávét kér vagy kakaót. Kakaót. Bekapcsolom a tévét. Reklám. Beszélő, rózsaszín, műanyag póni és idióta Barbie-babák. De gondolnak a fiúkra is, tűzoltó Lego. A szempillaspirálnál tovább kapcsolok. Magyarország - Horvátország vizilabda vb döntő. Két góllal vezetünk, ordítok. Szerencsére a pasim a kakaót kavargatja. Döntetlen a rendes játékidőben, majd hosszabítás. Fél perccel a vége előtt már egészen bánatos vagyok. Kikaptunk, mondja a pasim. Tudom. Nincs bennem sportszellem, nem tudom azt mondani, hogy a horvátok jobbak voltak. Varga Dani sír.

Tegnap reggel kimentünk a Komjádi melletti piacra. Most sokkal jobban tetszett, mint a múltkor, amikor egyedült voltam. Csak két képet vettem. Az egyiken a dátum: Arad, 1925. és egy rendhagyó családi fotó. A másikon három nő és egy férfi korabeli fürdőruhában. Egyre jobb a gyűjteményem. Beszélgettem a fényképárussal, az mondta, hogy a szombati volt a piac utolsó napja - én azért a jövő héten is kinézek, hátha téved - meg azt próbálta kitalálni, milyen képeket gyűjtök. Az első tippje azt volt, hogy a régi fürdőruhák megszállottja vagyok, pedig csak hangulatokat keresek. Nagyon pofátlanul kell alkudni, nekem még nem megy tökéletesen.