Védett virág: hóvirág

Tél csak naptár szerint volt, a tavasz viszont egyértelműen beköszöntött: a Nyugati téri aluljáróban láttam egy nénikét, aki hóvirágot árult. A vénséges vén nénike arca olyan ráncos volt, mint az aszalt szilva bőre, ráadásul annyira bebugyolálta magát kendőkbe, mintha Szibériából érkezett volna. Csókolom, tetszik tudni, hogy a hóvirág védett növény?, jutott eszembe, amikor megláttam, de utána arra gondoltam, talán a kertjében szedte... Mindenesetre az biztos, hogy hóvirágot sohasem fogok venni, meg szedni sem.

Szakközepes osztálykirándulásoknál sokkal jobb volt, amikor tavasz elején a Cuha-völgyben túráztunk. Szigorúan gumicsizmában gyalogoltunk és mindig a vonaton öltöztünk át. Hiába volt már vége a télnek, ott még lehetett hógolyózni, sőt ott volt a legyönyörűbb hóvirágszőszeg is. Fergeteges jókedvünk volt, de milyen más kedve lehetne az ember lányának, ha Porvacsesznek vasútállomásán fáradtan füleli a mozdony hangját.