Kakukkfüves fokhagymaleves és citromos sütemény

Vacsorára Frances Mayes Napsütötte Toszkána könyvéből fogom elkészíteni a fokhagymalevest. (Olíva olajon megdinsztelek egy apróra vágott vöröshagymát és két fej (!) gerezdekre szedett, megtisztított fokhagymát. Felöntöm vízzel (csirkehúsleves nincs, húsleveskockát pedig száműztem a konyhámból) és addig főzöm, amíg a fokhagyma teljesen megpuhul. 2 db főtt, megtört burgonyával sűrítem, turmixolom, öntök még hozzá vizet, teszek még bele őrölt borsot, sózom és tejszínnel krémessé varázsolom. Végül megszórom sok kakukkfűvel.) Amióta ezt a könyvet olvastam vágyott úti célom Toszkána. A tökéletes, nyarat idéző hangulat miatt desszertet is ebből a könyvből választottam (citromos sütemény), de már annyit dédelgettem magamban, hogy végül megalkottam a saját csokis-citromos süteményem. Véleményem szerint uzsonnára, tea mellé is tökéletes.

Hozzávalók: 10 dkg vaj meg egy pici, 15 dkg cukor, 20 dkg liszt, ½ csomag sütőpor, 2 tojás, 2 citrom, só, 1 dl tejszín, 100 g étcsokoládé.

A vajat (nem margarint) habosra kevertem a cukorra. Hozzáadtam a két citrom lereszelt héját és a két egész tojást és jól összekevertem. Ezután jött a sütőporos liszt, csipet só, majd a két citrom kifacsart leve. Ekkor még túl sűrű volt a tészta, ezért - Frances Mayes ötlete alapján - tejszínnel hígítottam. Viszont úgy gondolom - főleg a Papagájtorta receptje nyomán -, hogy tejföllel, kefirrel, vagy joghurttal is lehet lágyítani a tésztát. (Ezt a mennyiség egy 26 x 18-as* sütőtálra (tepsire) méreteztem.) Vajazott sütőtálban tűpróbáig sütöttem, végül a tetejét vastagon bevontam csokoládéval.

Legközelebb citrom helyett naranccsal fogom csinálni és simán meg lehet sütni muffin formában is - úgy tippelem, hogy a mennyiség elegendő egy 12-es formához - , bár nekem nagyon tetszenek a vékony (békebeli) süteményszeletek.

* Konyhai mértékegységeknél mindig eszembe jut az a kedves barátom, aki anno 36 cm (vagy valami hasonló hosszúságú) karajt kért. A hentes nem kicsit jött zavarba, mert általában a húst dkg/kg-ra, szeletre, vagy darabra kéri a vevő. Barátom logikája viszont kikezdhetetlen volt: lemérte, hogy a sütőedény optimális kihasználásához milyen hosszúságú karajt érdemes venni és ezt nem tudta más, csak hosszmértékben kifejezni.