Mr. Tea

Találkoztam Stephen Twining-gal. (Fél háromkor tudtam meg, hogy négykor jelenésem van.) Az ő szépapjának ükapja, Thomas Twining, 1706-ban nyitotta meg Londonban Tom’s nevű kávézóját és anno majdnem 2000 konkurenciája akadt. Rendkívül jó (marketing) érzékkel arra gondolt, hogy valami különlegességet kell kínálnia, így elkezdett teát is felszolgálni. Ezzel egyike volt azon újítóknak, akik a teázás szokását meghonosították Angliában. Akkoriban a tea, a magas adók miatt, rendkívül drága volt, mai áron számolva 100 g tea 50-60.000 Ft-ba került, így csak kiváltságosok élvezhették.

Az eredeti Twinings üzlet még ma is működik London belvárosában (216 Strand). (Sajnos, amikor két évvel ezelőtt arra jártunk, zárva volt. De majd legközelebb...)

Richard Twining, az alapító unokája ismerte fel, hogy a magas adók gátolják a tea kereskedelmét. William Pritt akkori miniszterelnöknél azzal érvelt, hogy alacsonyabb adók mellett, magasabb lenne a fogyasztás és így sokkal több adó folyna be. 1784-ben a az árak csökkentek, a teafogyasztás pedig rövid idő alatt megduplázódott.*

A Twinings a XIX. század elején II. Charles Earl Grey megbízásából és útmutatása szerint megalkotta azt a teakeveréket, amely azóta is a gróf nevét viseli. Abban az időben még nem volt elterjedt a védjegy, így a keverék levédetése elmaradt, nem úgy, mint kevésbé karakteres, citrusízekkel lágyított Lady Gray neve és receptje.

1837-ben Viktória királynő a Királyi udvar hivatalos teaszállítójává tette meg a céget és ezt a feladatot a Twinings mind a mai napig ellátja.

1964-ben a Twining család eladta a vállalkozást az Associated British Foods csoportnak. Az 1963-as születésű Stephen Twining a híres teadinasztia tizedik generációjának tagja, a cég Corporate Relations igazgatója. A hivatalos sajtóközlemény szerint napi 9 csésze teát fogaszt.

A Magyar Tudományos Akadémián tartott teaszemináriumon azt is megtudtam, hogy a teafa tulajdonképpen óriásira is képes lenne nőni, de csak a friss hajtást és két levélből lehet finom teát főzni, ezért méteres magasságon tartják, hogy könnyen lehessen begyűjteni. Egyetlen bánatom volt, hogy a teakóstolón a nyolc teából hatot már ismertem.

Megtudtam, hogy az angolok tejes teája tulajdonképpen bizalmatlanságon alapul. A teával együtt Kínából megérkezett a porcelán is, amelyet nagyon törékenynek gondoltak, főleg attól féltek, hogy a forró ital megrepeszti a finom porcelánt, ezért először hideg tejet öntöttek a csészébe és csak arra a forró teát. Az eltartott kisujjnak is remek története van. Anno egy nő értékét hófehér kezei növelték, állítólag eltarott kisujjukkal ezt szemléltették az uraknak.

Való igaz, hogy a tea barna foltjait nehéz eltávolítani kannából és olykor a csészéből is. Én az ecetes áztatást szoktam alkalmazni, Stephen Twining viszont azt ajánlotta, hogy szódabikarbónát szorjunk a kanna forró vízbe, hagyjuk állni 2-3 órát, majd vízzel mossuk ki. Hasznos tipp volt még, hogy zöld tea vízhőmérsékletét úgy lehet könnyen eltalálni - a zöld teát könnyű megégetni és akkor keserű lesz - ha forrás után elzárjuk a gázt, három percig várunk és csak utána forrázzuk le a teafüvet vagy filtert.

* Adam Smith híres műve A nemzetek gazdagsága 1776-ban jelent meg és tulajdonképpen ez a közgazdaságtan első alapköve. Mindig mondom, hogy józan ész, csak az kellene, és a dolgok működésbe lendülnének...