Hőhullám

Szeretem, amikor őrültségeimet a lehető legtermészetesebb módon kezelik. Ma interjúra mentem, de olyan csábítóan sütött a nap, az őrült szél nem érdekelt, hogy kacérkodtam a kerékpározás gondolatával, ráadásul végig bringaúton mehettem volna. A bringázással nem az a bajom, hogy mindenki a bicikliúton sétál (nagy ötlet volt a járdákat két részre szabdalni), hanem azon szoktam aggódni, hol tudom biztonságosan tárolni a kerékpárt, amíg dolgozom. Behozhatod az irodába, mondták és én boldog voltam. Éppen ebben a pillanatban egy áprilisi záport produkált az időjárás. 10 percig szakadt, mintha dézsából öntenék, majd kisütött a nap. Bátor voltam, mint egy oroszlán. Lehetséges esőket figyelmen kívül hagyva bringára pattantam és tekertem sokat. Jó volt. (A munka is jó volt.) Már hazafelé jöttem, amikor elém ugrott egy bokor (a szél cinkossa volt) és majdnem nekem jött egy a csíkot hirtelen, körülnézés nélkül átlépő kisnyugdíjas. (Tavaszra venni fogok egy sisakot.) Ma a szél és a nap volt a sminkesem és nem bánom, hogy tél helyett hűvös tavasz van.

Tegnap este két kiskölyök beszélgetését kaptam el:
- Barátocskám - így a kiscsaj az öccsének -, hallottad, hogy ma 16 fok volt. Megdőlt a téli melegcsúcs.
- Aha, jó, és holnap hány fok lesz? Csúcsos?