Városban élni jó!

Mint csapodár férj, aki a nászéjszaka után meg se unja feleségét, hanem azonnal szeretőt keres, az időjárás a hosszú, kellemes ősz után, a tél kihagyásával, azonnal a tavasz programot futtatja. Kék az ég, zöld a fű, süt a nap. (Remélem, a Távhő számlája is alacsony lesz.) Elő is szedtem a bringámat, felhajtottam a nadrágomat és télikabátot hanyagolva pulóverben tekertem.

Szintén a városi élet előnye, hogy megereszkedett kerekeket nem (széteső) pumpával kell formába hozni, hanem a lakástól két percre, a benzinkút guminyomás szerkezetével. Kicsit aggódtam, mert miután feladtam kamaszos önfejűségem, a kerékpárgumi megfelelő keménységének biztosítását mindig férfiemberre bíztam akár pumpálásról, akár nyomásszabályozásról volt szó. Ettől függetlenül lazán gurultam be a benzinkútra és rettentő büszke voltam magamra, mert még a kötelező haladási irányt is betartottam.

A pumpálást helyettesítő gombnyomogatást emancipált, talpraesett nőként rendkívül ügyesen bonyolítottam, viszont nem létező könyvem, a fejezetek a férfilélektanról, újabb esettanulmánnyal bővült. Éppen odagurultam a szerkezethez és letámasztottam a bringámat, amikor az autóját tisztogató pasi - messziről bűzlött róla, hogy lúzer - nagy műgonddal fényesíteni kezdte Alfa Romeo-jának emblémáját. Egészen belemerült a műveletbe, szája sarka apró mosolyra húzódott, valószínűleg éppen elképzelte, miként fogja vonzani ez az apró embléma a nőket. Nagyon szánamas volt majdnem makkos cipőjében...

Jászairól a Kolosy térre Óbuda érintésével érkeztem. Ha valaki látott az Árpád hídon egy szőke bicikliző nőt, aki teli torokból énekelte, hogy "Alouette, gentille alouette/Alouette, je te plumerai/Je te plumerai la tête/Je te plumerai la tête/Alouette, áááááá...", na az én voltam.