Nyitra, Főtéren karácsonyfa állt

Három napos felvidéki kirándulást kaptam karácsonyra a pasimtól. Két éjszakát Zsérén (Žirany-ban) töltöttünk. Nagyon jó házigazdáink voltak. Jókat beszélgettük meg finomakat ettünk. Kulináris utazás is volt, mert itt kóstoltuk először aszalt szilvás savanyú gombalevest. Először talán bizarrul hangzik, de ők karácsonykor ezt eszik és (kipróbáltan) nagyon finom. Persze a receptet is rögtön elkértem: A szárított, szeletelt gombát vízben felteszik főzni, dobnak mellé egy hagymát is. Amikor a gomba megpuhult, hozzádobják a vékony csíkokra vágott aszalt szilvát, lisztes tejföllel habarják, cukorral és ecettel ízesítik még. Zsére apró falu, a levegő olyan finom, hogy szinte harapni volt kedvem és a kertből – tiszta időben – jól látszik a Gímesi vár. Aznap, amikor oda indultunk tisztán látszott.

Gímesi várromról a kilátás

GÍMES (GHYMES, GÝMEŠ)/JELENEC
Reggel nagyon hideg volt, de mire felmásztunk a várhoz, nem csak a hegyoldal, de a napsütés is megizzasztott minket. Mintha tavasz lett volna, a kopasz fák közötti tisztások zölden vigyorogtak.
514 m magasan a Dúny dombon áll a Gímesi vár. A romok még sejtetik az egykori vár pompáját.

A kővárat a kései román stílusú toronnyal a 13. század második felében a Hunt-Pozmány nemzetségből származó Ivanka fia, András építtette és a század végére már 2 toronyból, palotából, magtárból, tartályból és külső erődítményből állt. Tamás, András fia, a vártól keletre fekvő sziklán 1295-ben saját várat építtetett és később a két várat összekötötték, viszont a hatalmas későgótikus palota csak a 15. század végén épült. A várat 1613-ban Forgách Zsigmond rekonstruálta, déli irányban bástyaerődítménnyel bővítette. 1663-ban a török a várat felgyújtotta, a tönkrement várat a 18. század elején Forgách Pál újította fel. A barokk stílusú palotán kívül a kései gótikus palotát is átépíttette. Itt kapott helyet a Szent Ignác-kápolna a családi sírbolttal együtt. A vár a 19. század elején is lakható volt.

Gímeskosztolány Szent György templom

GÍMESKOSZTOLÁNY/KOSTOL’ANY POD TRIBEČOM
A román stílusú Szent György templom a 11. században épült, majd a 13. században bővítették és miután leégett a 17. században újjáépítették. Az elmúlt évtizedekben ismét bővült a templom és az a rész igazán gyalázatos üvegtéglából rakott keresztjével. Talán a templomtól a legszebb a Gímesi vár látványa, de mire odaértünk, finom és fényképezhetetlen pára ült a hegyen.

Zobordarázs, Szent Mihály templom

ZOBORDARÁZS/DRAŽOVCE 

Tulajdonképpen még Nyitrához tartozik, de ahogy Lefántra - ahogy a helyiek nevezik - mentünk, ott állt a dombtetőn, misztikusan és hívogatóan a Szent Mihály templom. 

Felsőelefánt, lenyűgöző ereszcsatorna

FELSŐELEFÁNT/HORNÉ LEFANTOVCE
Miután túljutottunk a dolné és horné közötti különbség felderítésén - az első alsó, a második felső előtag – már-már feladtuk, hogy megtaláljuk a kastélyt. De a "kurta farkú malacon túl", az út végén ott állt a kastély. Romosan, de még régi pompájának foszlányaival.

Nyitra 

NYITRA/NITRA
Nyitrán többször jártunk. Legelső nap a várban és környékén sétáltunk, már szürkület volt, belehallgattunk még egy karácsonyi misébe, néztük a színes naplementét, sétáltunk a sétáló utcán, megnéztük a zsinagógát. Másnap a rettentő hideg miatt bemenekültünk a teaházba (Cajovňa-ba). Én a teaház egyik specialitását próbáltam ki, tibeti teát, de sós volt és furcsa, nem ízlett. Persze választásomat nem segítette, hogy minden csak szlovákul volt kiírva, angol (esetleg magyar) segítség nem volt.

Kistapolcsány, óra a belső udvarban

KISTAPOLCSÁNY/TOPOL’ČIANKY
Köd, kastély, dér. (Van lovarda és európai bölény is, de egyik sem hozott engem lázba...)

Garamszentbenedek, dupla ajtó bal oldala

GARAMSZENTBENEDEK/ HRONSKÝ BEŇADIK

1075-ben alapítottak itt bencés kolostort, amelyet a 14. században gótikus stílusban átépítettek. A kéttornyú templom és kolostor épülettömbjét vastag fal veszi körül. Anno a végvári rendszer része volt, a török rövidebb időre többször is elfoglalta. 1881-ben tűzvész pusztított benne. Főkapuja a koragótika legszebb emlékei közé tartozik. Tornyai 48 m magasak és legtetejükön szélkakas mutatja a széljárást.

Selmecbánya, belváros

SELMECBÁNYA/BANSKÁ-ŠTIAVNICA
Egész napunkat uralta a köd. Nem zavaróan, viszont kitartóan. Már közel sejtettük Selmecbányát, amikor az egyik hegytetőn, a köd felett, vakítóan sütött a nap. Befagyott aprócska tavon gyerekek hokiztak. Ahogy lejjebb ereszkedtünk a köd ismét beburkolt minket. Selmecbánya viszont azonnal elbűvölt romosan is gyönyörű házaival, kacskaringós és meredek utcáival meg templomtornyaival. Azonnal elhatároztuk, hogy ide még visszajövünk, a Óvárat meg se néztünk. (Történelmi belvárosát az UNESCO a világörökség részének nyilvánította 1993. december 11-én.)

Az Art Cafe-t apró, kék épületébe azonnal beleszerettem. Bent zöld cserépkályha ontotta a meleget, viszont az apró ablakok és az a néhány lámpa igen gyenge fényt biztosított. Könnyű volt elképzelni a XIX. századi kávézók hangulatát. A mellettünk lévő asztalnál helyi fiatalok kártyáztak. Falra szerelt fiókok polcként funkcionáltak a polcok, a tejeskávé viszont csíkos volt és nagyon jó.

Szentanton, óra a belső udvarban

SZENTANTON/SVÄTÝ ANTON
Két óra előtt öt perccel értünk a kastélyhoz – hazafelé tartottunk, de ha kastélyt látunk terv ide vagy oda, megállunk - és így éppen befértünk az egészkor induló kastélynéző csoportba. A sok kitömött állat és agancs nem hozott lázba, de remek képeket láttam - például Budapestről, Párizsról és a Szabadság szoborról – és a konyha igazi csoda volt a maga evőeszköz tisztító masinájával és réz edényeivel. Az udvaron álltam és a kéményeket számoltam – a tájékoztatóban azt olvastam, hogy a kastélyt a XVIII. században építette a Koháry család és a tervezésénél az úgynevezett naptár módszert alkalmazták. Az épület négy szárnya a 4 évszakot, a 12 kémény a hónapokat, az 52 szoba a heteket és a 365 ablak az év napjait szimbolizálja. (Szent Hubertusz ünnepén érdemes megnézni a kastélyt, mert akkor egész nap nyitva van és van bőven idő végignézni a képeket...)