Megint egy életemben első: Moulin Rouge. Na nem a színpadon pörögtem a csövön, ha 10 évvel fiatalabb lennék, biztos ezt is ki szeretném próbálni, hanem Rúzsa Magdi szülinap és lemezbemutató buliján voltam. Elképesztően gyönyörű a Moulin Rouge plafonja, Magdival jó volt beszélgetni, kaptam egy "jó ember vagy" bókot, a buli lapos volt és ismét nőiességem teljes tudatát élveztem, amikor az egyik médiagecivel – én csak patkányként emlegettem – majdnem flörtviszonyba keveredtem. Valami megint van a levegőben, érzem, de nem szívcsakra, hanem munkacsakra környékén érzékelhetők változások.

Ebéd helyett lenyomtam három filmet. Az első a nyelvtörőnek is beillő Terhelt Terkel dán animációs film volt. Mostanában vonzom a nagyon beteg emberek nagyon beteg alkotásait és ilyenkor mindig érzem, hogy mégiscsak remek hely ez a bolygó. (Nagyon-nagyon remek könyvet olvasok és pár nap múlva jelenik meg a szerző újabb könyve, de erről majd máskor.) Megnézetem még Politzer Péter Csendes éj című rövidfilmjét meg Robert Altman utolsó alkotását Az utolsó adás, de katartikus élményt egyik sem okozott.

Terveim szerint a délután karakterek rendezgetésének és adventi koszorú készítésnek szenteltem volna, de a Vörös Oroszlán teaházban találtam magam egy jó kis beszélgetésben.