végtelen sikítás

2006. november 3., péntek

Úgy fuldoklom, mint bárki más. Görcsösen ragaszkodom az oxigénhez, nyelem a vizet és a fájdalmon túl is taposom a vizet. Mert élni akarok. Mert amióta az eszemet tudom, mindig is ezt akartam. Ragaszkodnék foggal-körömmel, az utolsó lélegzetig, aztán feladom, várom a merülés, de csak lebegek. Láthatatlan kezek tartanak. Fene se érti. Mi történt? Mi történik? Csak valami halvány sejtelem élesedik...

# 12:53 - átlátszó emberek - Myreille

infinite scream

(c) 2002-2011 Myreille, Minden jog fenntartva, beleértve a megfilmesítés jogát is.

www.freeblog.hu, a motor