Vihar

Még sohasem láttam ilyen gyönyörűt, mint ma fél hat tájékán. Elindultam, hogy a műanyag flakonokat elvigyem a legközelebbi szelektív gyűjtőhöz. Alig bírtam megfogni a teletömött három szatyrot, de mielőtt bezártam volna az ajtót, megláttam az eget: a fehér felhők egyre pirosabbak lettek, és visszaléptem a fényképezőgépemért. Kiürítettem a szatyrokat és elnéztem a Duna felé, majdnem elakadt a lélegzetem. Az ég alja szinte lángolt a lemenő nap sugaraitól és északról hatalmas fekete felhő közeledett. A szél egyre erősebben támadt rám, én pedig panoráma fotó részeit próbáltam egymásba illeszteni. Percről percre változott az ég, hirtelen eleredt az eső és éjszakai sötét lett.